Sárától jött, rólunk. Sára imád rajzolni, festeni, rengeteget dolgozik. Ez a motor hajtja. Saját világában átírja azt, amit lát. Szeretne porcelánfestő lenni, de Herendre nem juthat be autistaként. Kiváló adottsága, hogy képes a kitartó, monoton munkára is, apró motívumok állandó újrarajzolására. Ő…

Hinnétek, hogy az a kis pötty, ott hátulról, én vagyok? (Csak azért nem a közeli képet raktam föl, mert a fotóriporter próbálta a beszarás pillanatát elkapni az arcomon. Nehezen ment neki. Állítom: igenis bátor voltam, és önfeledt!) Reefton, a fények városa. Ezt a nevet talán, a régi, 1888-ból…

Először Haastnál láttuk meg a Tasmán tengert, egy útszéli kávézóban mi voltunk az egyetlen vendég, (hosszú ideig ez az egyetlen tankolási lehetőség a környéken, figyelmeztetnek) A táj lapos és kopár. Az út, tenger felőli oldalán, elszórva, nyurga trópusi fák, mind 45 fokos szögben megdőlve, jelezve…

Franz Joseffel, a városkával kezdem. Nemcsak a kronológia miatt, (hogy először érkeztünk meg ide, majd csak másnap másztuk meg a F. J gleccsert,) hanem, mert újabb jelentéktelennek tűnő dologra hívnám fel a figyelmet. Az itteni fényekre és színekre. Mintha lenne egy játékos fővilágosító, aki a…

Bungee jumping. Lehet tandemben is ugrani, egy 48 méteres hídról, aztán a folyóban landolni, fejjel lefelé. De nincs gáz, mert a folyóban vár a csónakos, aki lekap a kötélről. Már a látványtól is megemelkedett az adrenaliszíntünk.  Ez a tábla jellemezhetné az útunkat, cikkcakkban, 400 km-t 11 óra…

Összefutottunk Lindával,egy Új- Zélandban élő magyar lánnyal, két napja a fjordoknál. Ki gondolta volna, hogy egy másik város utcáján, (miközben Ágival gyakoroltuk az először- jobbra- aztán- balra- nézz-t,) éppen ő enged át bennünket. Az ilyen találkozásokra mondjuk azt, hogy nem véletlen. Sok…

“Azért veszélyes, mert száraz, meleg  itt a klíma, hamar lángra kap az erdő, ezért nem tanácsos itt campingezni”.- mondja egy helyi ember, aki elhalad mellettünk. Egy palack víz van a kezében, olyan, mintha a sarki boltba indult volna. Otthonosan szalad fel a hegyi úton. Az embernek az a benyomása,…

Mindjárt egy helyesbítéssel kezdem. A múltkori bejegyzésemben említett reptéri sas, merthogy nekem minden madár sas, most már tutti, hogy kea papagáj. A sziget védett madara. (Táblák figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk rájuk.) Élőben is találkoztunk velük. Az index-hírekben szereplő, birkákra támadó…

A wellington reptérben az egyetlen igazán grandiózus dolog, egy 4 méteres saspár a mennyezeten. Ők is repülnek. A reptér nem nagy, de barátságos, jól működő szervízzel. A mai nap nagyjából az utazásról szólt, apró izgalommal. A bérelt autónkat vissza kellett cserélni, mert valami kilógott az…

Auckland után nyugisabb, kisvárosiasabb fővárosra számítottunk. Wellington városközpontja, ahol lakunk azonban meglehetősen zsúfolt. A házak egymás lábára lépnek. Versenyeznek, méretben és építészeti megoldásokban. A viktoriánus kis épületek beékelve egy-egy hitech felhőkarcoló vádlijába. Egy égig…