“Azért veszélyes, mert száraz, meleg itt a klíma, hamar lángra kap az erdő, ezért nem tanácsos itt campingezni”.- mondja egy helyi ember, aki elhalad mellettünk. Egy palack víz van a kezében, olyan, mintha a sarki boltba indult volna. Otthonosan szalad fel a hegyi úton. Az embernek az a benyomása, hogy itt mindenki sportol, természetet jár. Az idelátogató túristák szolgálatában jól jelzett túristautak, kempinghelyek, információs pontok vannak, mindenütt. Számtalan aktívitási lehetőség, földön, vízen, levegőben. (Ha majd nem a földön fogunk járni, ígérem, azt is dokumentálom.) Mai túránk: 7,5 km körtúra, 274 m szintkülönbséggel
Kezdünk hozzászokni a fantasztikus látványhoz? Ennek jele, hogy a napi 500 fotó helyett már csak 50-et készítünk? Hogy már nem sóhajtunk fel minden lépésnél? “Nincsenek rá szavaink”- még mondjuk, de már szinte elvárjuk a csodát. Néhány vízesés, lélegzetelállító panoráma, hasadék, híd, valami különleges jön. És valóban különleges, megrendítő dolog jön, a tűz-pusztította hegy látványa. Elszenesedett fák között járunk. Fekete az erdő. Az elhalt fából itt-ott friss zöld hajtások bújnak elő. Hosszan követhettük a tűz nyomát, nincs benne rendszer, logika...csak dráma.
Aranyásó kunyhója a hegyen, aki családjával a 40-es évekig itt élt. A környezet inspiráló. Mi is találtunk kincseket.