Házunk, amely 4 éjszakára az otthonunk, (Monaco negyed, Nelson), megérdemli, hogy bemutassam.
Mikor behajtottunk ide, kicsit csalódottak voltunk. Homok és homok mindenütt.
Aztán pár órával később, már száraz lábbal nem tudtunk kimenni. A hajó ugyanaz, mint az előző képen. Ha valaki elolvassa a házigazdák pontos dagály-apály jelentését, alkalmazkodhat a (víz)helyzethez, tudja, hova parkoljon. Ha mégsem, akkor megtanulja.
A házigazdánk fia, a mama galériáját alakítja a szomszédban, a garázsból. A festő-mama most Skóciában, az ő munkáit és ízlését őrzi a ház. A fiú saját sütésű palacsintájából már csak egy, mutatóban. (Nagyon finom volt).
Nagyon sok pozitív élményünk van az itteni emberekről. Sok kedvességet, segítséget, rengeteg mosolyt kapunk.
Néha a kávénk felett megjelenik egy repülőgép. Az öböl másik oldalán a leszállópálya, érdekes, de nem zavaró.
Itt is laknak “jószomszédok”, itt is akad egy Rózsáné. Egyetlen negatív tapasztalatunk; dagálykor, a hátsó kijárat kapuját használtuk, amit visszajövetkor már nem tudtunk, mert a szomszéd friss lakattal lezárta. Értünk a szóból.
A fürdőszoba csempéje, (szépen) hűsít, amíg jön a dagály
A dagály megjött, az első csapat elindult, sietnie kell, hogy a második csapatnak is maradjon víz
Ha érdekel, elviheted. Ha meguntad, ide teheted. Minikönyvtár az utcánkban, a tengerparton.