Mindegy, hogy délben, vagy este, szárazon, vagy vízen...buli van. Buliruhában (a hölgyek különösen merész holmikban), sietnek a célállomásra, vagy megérkeztek már; hangos jókedvvel, lerészegedve ünnepelnek, parti van. Elkezdődött a karácsonyi szezon, itt a céges partik időszaka.

Belekóstoltunk a karácsonyi vásárba a Harbour Bridge lábánál. Rengeteg kreatív, kézműves tárgyat árulnak, maguk a designerek. Az ötletnek ára van! (én ezzel egyetértek.) Szokatlan alakú kendő, bőr ékszerek fémnek álcázva lélegző csomagolóanyagok, apró ötletek, vagy nagyobbacskák. Barátságos beszélgetések. Az itteni karácsony meghitt arcát, ha van is ilyen, mi nem fogjuk megismerni, mert este repülünk haza. 

A bőröndöm belsejét éjszaka meglátogatta egy posszum, az új-zélandi ajándék-csokikra volt gusztusa, bezabált egy nagyobb mennyiséget belőlük. Belemélyesztette az aranyos kis fogacskáját, megragadta a cuki kis körmével, a bestia! Nem csodálkozom, ha haragszik az új-zélandiakra. Ott azt mondják ugyanis, hogy minden rossz nyavaját az ausztrálok exportáltak nekik: pl. a csípős kis szúnyogokat, vagy a rágcsáló posszumokat. meg ki tudja, még mit.

Rengeteg az építkezés. Az egyik építési területet eltakaró hírdetési felületen, elveszett házi kedvenceket keresnek.

Karácsonyi vásárról egy kép; Ausztrál családi vállalkozás őrzi a titkot: keserű, finom, de nincs benne alkohol

                                                Kb így zabálhatta a csokimat is. Ilyen ártatlan képpel 

Itt a bizonyíték. Milyen jó, hogy a blogom nem ehető!