Hinnétek, hogy az a kis pötty, ott hátulról, én vagyok? (Csak azért nem a közeli képet raktam föl, mert a fotóriporter próbálta a beszarás pillanatát elkapni az arcomon. Nehezen ment neki. Állítom: igenis bátor voltam, és önfeledt!)

Reefton, a fények városa. Ezt a nevet talán, a régi, 1888-ból származó utcai közvilágításból kaphatta. Ő egy vérbeli bányász. Igaz, hogy nem arany, hanem szénbányász, de érzékelteti a vidék hangulatát. Itt ülnek a sokatlátott bányász arcok, megmutatják a fujtatós széntüzelésű főzőjüket, a régi bányász-szállásokat; a családokét és a magánzókét; közben ráérősen megisszák a sör adagjukat, és elolvassák az újságban a napi híreket.

Megérkeztünk nelsoni szállásunkra. A airbnb-n bemutatott házból (kék vízre néző, terasszal), egy homoktengerre néző, teraszos ház lett. Aztán nem hittünk a szemünknek. Hihetetlen ez a változás! jött a dagály, először a hajók merültek bele derékig, aztán megjelentek a kajakozók, a motorcsonakos, a jetskysek...és a nap lemenőben. Kora délután érkeztünk, de csak bámulunk magunk elé a teraszról...nem győzünk betelni a látvánnyal. Én ilyet még soha nem láttam. Láttam már dagályt,...de ilyen rendezésben?!