Mindjárt egy helyesbítéssel kezdem. A múltkori bejegyzésemben említett reptéri sas, merthogy nekem minden madár sas, most már tutti, hogy kea papagáj. A sziget védett madara. (Táblák figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk rájuk.) Élőben is találkoztunk velük. Az index-hírekben szereplő, birkákra támadó egyedekkel szemben, a mi keánk elhízott, jóllakott, lusta példányok voltak. Talán még repülni is elfelejtettek. Két olyan alkalmat is láttunk, hogy a túrista-autók platóját használják közlekedésre,...ebből mi már bizton következtethetünk az evolúciós változásokra is: az elkorcsosuló szárnyak helyett, jön a kerék!
A fjordokhoz vezető 4 órás út nem volt unalmas, de a hajózás élményét nehéz szavakba önteni. A fedélzeten állva, a viharos széllel való megküzdés, az élményt elmélyítette. A két órás hajóút leltára: szélvihar, szélcsend, hullámok, nap, sütkérező fókák, felbukkanó delfinek, Tasmán tengerrel való találkozás, hegyek, hófoltok, sziklák, vízesésék, fények, színek, hangok, illatok...és néhány(?!) kép haza.

Itt már a megszelídült állapotok, a szél lecsendesedett, senkit és semmit nem vesztettünk el útközben 

A jobb oldali hajó volt a miénk. Még nincs turistaszezon, nincs tömeg, ennek a fókák és delfinek is örülnek

A Mirror nevezetű tó. Talán nem véletlenül hívják így...íme

Épp csak egy rövid megálló, amíg zöldre vált, hogy a hegybe fúrt alagúton át ehessünk. Itt randiztunk a keakkal.