Szerelem második látásra. Idétlenül hangzik, de lazítok. Mintha otthon lennénk... Márti és Laci régi barátaink. 3 éve, amikor itt jártunk, nagyon hajtottunk, hogy minél jobban megismerjük a várost, akkor nem gondoltunk arra, hogy valaha visszatérünk. Most kényszer nélkül, lazán bandukolhatunk a cityben.

A Modern Múzeum nagyon jó emlékem. A hálóval dolgozó, női, kortárs művész nevére nem, de munkáira pontosan emlékszem. Most is női kortárs művész, Pipilotti Rist moving-Image (mozgókép) Egy korty óceán című kiállítása látható. A kiállítás önmagában is érdekes volt, de az a spontán jelenet, amikor kismamák (egymástól kedvet kapva) letették a babáikat a padlóra, bele a “művészetbe”(a vetített mozgóképbe), egészen kivételes pillanat volt. Örülök, hogy pont akkor, pont én, ott lehettem. (Amúgy is érdekes volt az anyag, rengeteg asszociációs lehetőséggel, érzelmi bevonódással, az emberről és a természetéről)

Kivételes pillanat. Először csak egy, kettő, aztán a többi baba....és betöltötte az élet a művészetet