Házunk, amely 4 éjszakára az otthonunk, (Monaco negyed, Nelson), megérdemli, hogy bemutassam. 

Mikor behajtottunk ide, kicsit csalódottak voltunk. Homok és homok mindenütt.

Aztán pár órával később, már száraz lábbal nem tudtunk kimenni. A hajó ugyanaz, mint az előző képen. Ha valaki elolvassa a házigazdák pontos dagály-apály jelentését, alkalmazkodhat a (víz)helyzethez, tudja, hova parkoljon. Ha mégsem, akkor megtanulja. 

A házigazdánk fia, a mama galériáját alakítja a szomszédban, a garázsból. A festő-mama most Skóciában, az ő munkáit és ízlését őrzi a ház. A fiú saját sütésű palacsintájából már csak egy, mutatóban. (Nagyon finom volt).

Nagyon sok pozitív élményünk van az itteni emberekről. Sok kedvességet, segítséget, rengeteg mosolyt kapunk.

Néha a kávénk felett megjelenik egy repülőgép. Az öböl másik oldalán a leszállópálya, érdekes, de nem zavaró.

Itt is laknak “jószomszédok”, itt is akad egy Rózsáné. Egyetlen negatív tapasztalatunk; dagálykor, a hátsó kijárat kapuját használtuk, amit visszajövetkor már nem tudtunk, mert a szomszéd friss lakattal lezárta. Értünk a szóból.

A fürdőszoba csempéje, (szépen) hűsít, amíg jön a dagály

 A dagály megjött, az első csapat elindult, sietnie kell, hogy a második csapatnak is maradjon víz

Ha érdekel, elviheted. Ha meguntad, ide teheted. Minikönyvtár az utcánkban, a tengerparton.