Melbourne-ben 22.40, most ébredtem, de próbálom átvenni a ritmust; a reggelt egy újabb ébredéssel kezdeni. Nemcsak az időeltolódás miatt kell átállnom, hanem a körülmények is állandó újraprogramozásra kényszerítenek.

Szakaszoltuk az utunkat Dubai (5.20 h) és Melbourne (14 h) között, hogy csökkentsük a gyűrődést. A gondos repjegyválasztás ellenére is kiderült, hogy hárman ülünk, és az “A” nem a folyosón van. Klausztrofóbiás agyamat át kellett programoznom, hogy nem véletlenül kerültem az ablak mellé. Az alattunk átvonuló táj geometriája, színei, gyors változásai új nézőpontot mutattak. Ilyen hosszú úton nagy tervekkel szállok a gépbe (most lesz időm megcsinálni a, megnézni a, elolvasni a...), de a megvalósítás a túlélésre koncentrálódik; lehetőleg minél kevesebbet érzékelni a gépen belüli történésekből; aludni, aludni, s felébredni a pilóta hangjára, aki bíztosít arról, hogy szeretne velem utazni legközelebb is.

Az ember megismer újabb vízcsap,-wc- működési módokat. Már nem ijed meg, ha a lift csak lefele engedelmeskedik, hanem elegánsan előveszi a szoba-kulcs-kártyáját és megsuhintja az alkalmas dobozt vele... a baj, csak akkor van, ha nincs doboz. Ha nem pánikolsz, a világ dolgai helyreállnak: az ajtónyitó érzékelő (cselesen) ott, ahol nem keresnéd (Te, nyájas olvasó!). Szóval az élet tele van új kihívásokkal!

Melbourne mellesleg nagyon klassz hely. Fotókon szerettem volna erről beszámolni, de sajnos a WiFi-m kirekesztő, nem engedi át a gyanúsnak ítélt képeket. Lehet, hogy még a wi-finek nem sikerült átállni a gondolatra, amiről egy egész múzeum szól itten. Megosztottam volna a városközpont ingyenes zónájú villamosvonalának térképét, ahonnan elérhető egy csomó fontos nevezetesség. (Sea-life, múzeumok, parlament, piacok, kikötő, parkok, kínai negyed). De álállok erről. Rövid az itt eltöthető időnk (2 éjszaka, másfél nap), és a szállásunk ajtajában az egyik megálló, fáradtan, de boldogan villamosozunk.

ARTS HAUS. MELBOURNE. PROGRAMAJANLATA.                  Képek next time. I hope so.