Hiába az esőnadrág, nem rohanunk. Ennek két oka van: a lakásunkat végre lelkifurdalás nélkül élvezhetjük (hiszen esik), másik oka, hogy reményeik szerint hamarosan eláll. Kihasználom az alkalmat, néhány fotót megostok.

A kerítés: érdekes a magánterület körülhatárásának módja, valamit ez is jelez az itteni kultúrából. A fenti csupán vizuális választóvonal, jelzés, de nem akadály a behatolónak.(Elég ennyi?). Útunk során,- épp amikor megállapítottam magamban, hogy itt max. átléphető kerítés van,- sorban jöttek a 3-4 méter magas falnak nyírt, átláthatatlan, zöld sövénykerítések.

Tehenek és bírkák: jellemzően több a tehén itt északon, dél fele haladva találkozunk, elvétve, birkákkal. Látunk őz-tenyészeteket (étlapon szerepel!). A szemnek élvezet a nagy zöld hullámokba pöttyentett fehér, barna folt-együttes. Néha egy-egy csúcson magányos, kalandor egyed bámul ránk. Az állatoknak is van jellemük?

A házak, még a templomok is könnyűszerkezetesek, fából épülnek. Feltűnően alacsonyak a vidéki lakóházak, a központokat nem hazai módon kell elképzelni, ezek (szintén lapos egymáshoz ragasztott dobozok) bevásárló központok: étel, ital, ketyere. A mi házunk is ilyen (lenti kép): komfortos, szép, de érezzük a kintről bejövő hideget.