Ez a cím onnan van, hogy U.Z.-ban, néhány jellemző föliratot gyorsan beleírtam a jegyzeteimbe. Jellemző volt, hogy oszd meg; az utat, vagy bármit...az országodat. No nem, ne a feleségedet dobd oda annak, aki meg fogja erőszakolni!, hanem a földet, az élet terét, amit önző módon birtokolsz. Itt úgy látszik, a bolygó ezen felén, nem szeretik a hazájukat, nem szeretik eléggé a feleségeiket, gyerekeiket. Lépten-nyomon nem akarják megvédeni őket; sem a hazájukat, sem a vallásukat, sőt,... meg akarják osztani.
Megyek az úton, és látom, hogy én egy vagyok. Ő egy másik. Szép, mert fekete, szép, mert fehér, mert hosszúkás a feje, mert alacsony, vagy magas, mert gepárd a mozgása, vagy éppen mackós a járása. Jézusban hisz, vagy Buddhában, vagy csak egyszerűen az emberben. Imádom! El vagyok bűvölve. Isten ennyi szépet alkotott. Szépek. És ki vagyok akadva, ha arra gondolok mennyi gyűlöletet generáltak az én hazámban. Dühös vagyok. Hé emberek, ne hagyjátok magatokat az orrotoknál fogva vezetni! Ne zárkózzatok be. A világ sokkal érdekesebb, színesebb, mint amennyi itthonról látszik. Az idegen nem rosszabb, nem jobb, mint mi, és talán együtt, az összeadott tapasztalatokkal teljesebb életet élhetünk.
Isten nem csak bennünket alkotott, hanem a világot is. (Mondom én, a nem istenfélő) Nekünk, magyaroknak szerencsénk van. Nincsenek itt mindennapos természeti katasztrófák, van vízünk, van földünk, kellemes éghajlatunk. Ne pazaroljunk, gondoljunk a következő nemzedékekre. Ha valamit, ezt haza vinném. Védjük meg országunkat az önző, cezaromániás politikusainktól, védjük környezetünket, hogy másoknak is jusson.
Imádom ezeket a színeket, az embereket,...amit isten alkotott.

És az, hogy nem vagyunk mindenható, ez is itt vésődött belém. Próbálkozhatunk, építhetünk elképesztő nagyvárosokat a sivatagra, iszonyatos energiákkal, felépíthetjük újra és újra a földrengés veszélyes területekre a várost,...de dönthetünk úgy is, hogy figyelünk a természetre. Nem akarjuk megerőszakolni, hanem megismerni és együttműködni vele. A szörfös ismeri a hullámokat, nem fél tőlük, az új-zélandi maori a gejzírben megfőzi az ételt és a természet hangját imitálón, különös dallamokban, fohászkodik a természet erőihez.

Mert van halalmasabb nálunk is.